24.rész - Stúdió és...

[2 hónap múlva]
-Hands up into ai-ai-air...- énekelt Ash.
-You throw up my day.You can do what nobody.- követte Adry.
-And the light on my hearts.You can me happy everytime.- énekeltek egyszerre, majd elhallgatott a zene.
-Oké csajok.- szólalt meg Jeffrey.- Már csak az utolsó dal van az albumra.- vigyorodott el, mire Adry és Ash eltátották a szájukat.Gondolom sikítottak, csak a hangszigetelés miatt nem hallani semmi.
-Végre, megnyugodhatok.- sóhajtott fel Adry, miközben kiléptek a "fülkéből".
-Holnapig.- karoltam át hátulról.
-Annyira izgatott vagyok!- fordult meg, majd megcsókolt.
-Minden rendben lesz.- mosolyodtam el.- Mrs Styles.
-Jó, azért ne nyalakodjatok össze.- szólt hozzánk Ash.
-Féltékeny vagy?- fordult felé Adry.
-Rátok?Kösz, inkább nem.- fordult el.
-Akkor bezzeg örültél mikor koszorúslány lettél...- forgatta a szemeit Adry.
-Jaj, tudod, hogy szeretlek.- ölelte át szempilláit rebegtetve.
-Te kis hülye.- nevetett fel.
-Adry gyere ide picit.- nézett felénk Jeffrey.
Elengedte Ash-t majd odament.
*Adry szemszöge*
-Figyelj.Elutazok pár hétre, ezért csak 2 hónap múlva tudjuk felvenni az utolsó dalt.- magyarázott Jeff, a menedzserünk.- Tudom, hogy megtudnád csinálni, de inkább biztosabb ha itt vagyok.- folytatta.- Addig is pihentek.- emelgette a szemöldökét.
-A nászútra gondolsz?- kérdeztem.
-Akartok menni, nem?- értetlenkedett.
-De, persze...csak kicsit rizikós.- válaszoltam.
-Több, mint 3 hónap múlva szülsz csak.- nyugtatott.
-Jó, tudom.- sóhajtottam fel.- Szóval, akkor mikor indulsz?- tereltem a témát.
-2 nap múlva, az esküvő után.- mosolygott rám.
-Szerencséd!- nevettem fel.
[Másnap]
A hajamon simítottam végig miközben néztem magamat a tükörben.
Most tényleg elmondható, egoistaság nélkül, hogy gyönyörű vagyok.A pocakommal együtt.
-Kopp-kopp.- nyitott be Ash.- Szia.- nézett rám.
-Minden oké?- kérdezték egyszerre El, Dani és Pezz.
-Persze.Csak csodáltam magam.- álltam fel nevetve.- Gyönyörűek vagytok.- mosolyodtam el.
Dani lila, Perrie sárga, El fekete, Ash pedig kék ruhában díszelgett.
A barack színű ruha ötletet elvetettük...
-Ezt pont te mondod?- nevettek fel.

-Nem érzem magam különlegesnek.- néztem bele a tükörbe.
-Pedig az vagy.- ölelt át El.
-Gyönyörű vagy, ezt fogadd el.- szólalt meg Dani.
-A ruha csodálatos, de, mintha nem nekem szánták volna.- sóhajtottam fel.
-Megőrült.Csajok, megőrült!- kiáltott fel Pezz.
-Jó, lányok, most hagyjuk.Valaki szeretne beszélni vele.- intette ki őket Ash, majd ő is eltűnt.
-Beszélni?Ki?- értetlenkedtem, majd kinyílt az ajtó.Hirtelen odakaptam a fejem, majd felálltam és átöleltem.- Anya, félek!- szólaltam meg.
-Nincs mitől félned.- nyugtatott.- Gyönyörű vagy, tele van az épület rokonokkal és barátokkal akik szeretnek téged, de a legfontosabb, hogy ott kint vár rád életed szerelme.
-De...mi van ha nem tudok mit mondani.- értetlenkedtem.- Mit mondjak?Miért szeretem?Olyan nehéz ezt elmondani!
-Egy tippet adok.- nézett a szemembe.- Csak nézz a szemébe és mondd azt ami jön.- mosolygott rám.- Gyere kezdődik.- pont ekkor nyílt ki az ajtó.
-Épp akartam szólni.- nevetett fel Lou.Anya kilépett az ajtón én pedig egy nagy levegővétel után Lou mellé álltam.- Készen állsz, hugi?- nézett rám.
-Csak erre várok.- mosolyodtam el, majd belé karoltam.
Ilyenkor általában az apa szokta bekísérni az arát a terembe, de mivel apu nem lehet velem ezért Louis visz be.
Szipogtam egyet a gondolattól, hogy apu nem lehet itt.Nem láthatja, hogy boldog vagyok.Tudom, hogy nem volt a legjobb apuka, de mielőtt elköltöztünk igenis szeretett.Hiányzik..
-Ne, hogy már is bőgni kezdj!- suttogta oda, majd beléptünk a terembe.Mindenki felállt.
Egy pillantást vetettem az emberekre, majd rákoncentráltam arra a személyre, aki miatt itt vagyok.Ahogy ránéztem elmosolyodott.Olyan ritkán látom öltönyben, ilyenkor olyan fess.
Megálltam előtte és megfogtam a kezét.
-Gyönyörű vagy.- suttogta.
-Ma valahogy mindenki ezt mondja.- mondtam halkan, majd kicsit nevettem.
-Szóval akkor kezdjük is.- szólalt meg a pap.Lassan, mélyen felsóhajtottam, majd belenéztem szemeibe.
A mai napig mindig találok benne valami új dolgot.Ez a zöld szempár tele van rejtéllyel, de senki se tudja megfejteni.Kivéve én.Megfejtettem.
Olyan srác akibe könnyű beleesni, viszont nehéz nem szeretni.Őszintén?Én nem is akarom nem szeretni.
Ha nem vagyok olyan hülye és nem vagyok olyan szerencsétlen, ha sokkal inkább makacs vagyok, akkor nem kellett volna szenvedni látnom.
Igen, most a tavaly nyárra gondolok.Amikor 2 év után olyan láttam.
Én hülye, hogy voltam képes elfelejteni?
Ja, persze...Szerencsétlen vagyok.Ha jobban figyelek, ha nem törtem volna a fejem akkor megláttam volna az autót és nem kapok agyrázkódást.Nem felejtem el Harry-t.Nem jövök össze Kendall-el, hanem vártam volna amíg visszatér.
De hát ezt van...
-Kérem mondja utánam.- folytatta a pap előbbi monológját, amire egyáltalán nem figyeltem.- Én, Harry Styles.
-Én, Harry Styles.- nézett mélyen a szemembe.
-Hites házaspárommá fogadlak téged.
Jobban megszorította a kezem, majd egy pillanat erejéig kezeinkre nézett.
-Hites házaspárommá fogadlak téged.- akaratlanul is észrevettem, hogy kicsit gyorsan emelkedett meg a mellkasa.Csak nem izgul?Te jó ég!Ennyire fél, hogy az utolsó pillanatban elrohanhatok?
-Amíg a halál el nem választ.
Próbáltam a tekintettemmel sugallni, hogy soha nem tennék ilyet, ezért erősen fogtam a kezét.
-Amíg a halál el nem választ.- aprón elmosolyodott.
Ezután a pap rám nézett, majd bólintott, hogy mondjam utána.
-Én, Adry Speat.- utánoztam mondatát.- Szerető feleséged leszek amíg...- akadtam el.Lenyeltem a kitörő könnyeimet.- Amíg a halál el nem választ.- csuktam le a szemeim.Elengedte a kezeim, majd átölelt.
Miért kellett nekem erre gondolnom?Miért kell nekem arra gondolni, hogy mi lenne velem nélküle?
-Ne sírj.- suttogta, majd egy puszit nyomott a fejemre.
Lágy szavai megnyugtattak.Eltávolodott.
A pap mondta, hogy most kell beszélnünk...
-Szeretlek, mert boldoggá teszel.- szólalt meg először Harry.- Szeretlek, mert elfogadsz és szeretsz olyannak amilyen igazából vagyok.- nézett a szemembe.Smaragdzöld szemei csillogni kezdtek.- Te vagy a napsugár az életemben, te fényt hozol az világomba.- erre felnevettem.Komolyan what makes you beautiful-ból kell idéznie?- Imádom a mosolyod, ami bármikor felvidít.- elmosolyodtam.- Igen, pont ezt.- bólintott.- Imádom, hogy mikor rám nézel, a gyönyörű kék szemeiddel.Szeretlek és nem tudnám elképzelni az életemet nélküled.- húzta fel az ujjamra a gyűrűt.
-Kezdeném azzal, hogy az előbb azért voltam a sírás határán, mert belegondoltam abba, hogy mi lenne ha elveszítenélek.- vettem egy mély levegőt.- Amióta csak ismerlek, arra törekedtél, hogy áttörd a falaimat.Hogy megengedjem a belépésed az életembe.Életem legnagyobb hibája volt, hogy sosem gondoltam át igazán mit is teszek.- néztem mélyen a szemébe.- Amikor visszakaptalak, rájöttem arra, hogy nekem nem kell semmi...Csak te.- merengtem el szemeiben.- Ha valami miatt szomorú vagyok, te ott vagy velem és felvidítasz.- mosolyodtam el.- Azt hittem, hogy a legromantikusabb dolog amit valaha tettél az az amikor megkérted a kezem, de rájöttem, hogy ez változó.Mert mindig teszel valamit amitől még jobban szeretlek.Mindig azt hiszem, hogy már nem tudlak jobban szeretni, erre te olyan dolgokat csinálsz, hogy egyszerűen...- töröltem meg a szemem.- Napról napra egyre jobban beléd szeretek, de te nem is tudod.- mély lélegzetet vettem.- Veled akarok lenni, és ez az első napja annak, hogy ezt meg tegyem és veled lehessek örökké.- húztam fel a gyűrűt.
-Ezennel házastárssá nyilvánítalak benneteket.- szólalt meg a pap.- Csókoljátok meg egymást.- mosolyodott el.Elkezdtem hajolni, mire már ajkait éreztem az enyéimen.Mindenki elkezdett ujjongani, a srácok pedig fütyülni kezdtek.
-Szeretlek.- távolodtam el.
-Szeretlek.- mosolyodott el.
[---]
Ash segítségével sikerült levetnem magamról a menyasszonyi ruhát.Magamra kaptam egy kényelmesebb és lazább ruhát.

A ajtó túl oldalán hallani lehetett ahogy pörög a buli.Ash benyitott, majd beléptünk.

-Na végre, hogy itt vagy!- támadott le El.

-Csak átöltöztem.- adtam választ.

-Tényleg!Csini a rucid!- nézett végig rajtam.- De menj már!Valaki téged keres!- lökött meg.

Felsóhajtottam, majd Harry-re kaptam a tekintetem.Odasétáltam hozzá.

-Hova lett az öltönyöd?- érdeklődtem.

-Nem csak neked volt kényelmetlen a ruhád.- válaszolt.

-Oh, kár.Pedig olyan jól állt.- karoltam át.

-Hát akkor búcsúzz el tőle!Egy jó darabig nem fogod látni.- erre felnevettem.Aztán a szemembe nézett.

-Fog valami változni?- érdeklődtem.

-Azon kívül, hogy gyűrű van a kezünkön, nem hiszem.- válaszolt.

-Annyira imádlak.- csókoltam meg.

-Ez, hogy jön ide?- értetlenkedett.

-Egyszerűen csak imádlak.- nevettem fel.

-Akkor gyere táncolni.- húzott a táncparkettre.Elmosolyodtam, majd hirtelen megpörgetett, majd magához húzott.

-Hé-hé.- szólaltam meg.- Lassabban.- tettem a kezeim a vállára.

-Tényleg, bocsi.- adott egy puszit az arcomra.

-Ne tőlem kérj bocsánatot.- pillantottam le, mire leguggolt és adott egy puszit a hasamra ruhán keresztül.

-Bocs, skacok!- állt fel.

-Te nem vagy normális.- nevettem fel.

-Tudom.- vigyorodott el.

Tálálálá!Itt a következő rész :D

Bár nem kaptam kommentet az előzőre még is hozom, mert minél előbb elszeretném kezdeni a blog újítást.

Amúgy akit érdekel, hogy mit jelent az első pár sor : 

'Emeld a kezed a ma-ma-magasba.

Te feldobod a napom.Tudsz olyat csinálni amit senki más.

És a világosság a szívembe.Mindig boldoggá tudsz tenni'

Saját szülemény, ezért ilyen szar...
Na akkor ide is elérkeztünk, remélem csak én könnyeztem miközben írtam, hanem valaki is aki olvasta.
Kérdések : 
1. Tegyek több ruhás képet a részekbe?
2. Hogy vagy?
3. Sport csuka vagy magassarkú? /számomra, csuka *----*/
4. Kedvenc kutya fajta?
Komikat kérlek szépen!