23.rész - Szexi lenne

Leültem a székemre, majd kutakodni kezdtem az asztalom fiókjaiban.
Egy piros mappát kerestem, benne a dalokkal.
Régebben rengeteget írtam, de azok általában egyszerű dolgokról szóltak.
Például amikor egyszer reggelit készítettem elkezdtem énekelni...nos akkor a dal arról szólt, hogy konkrétan szerelmet valltam a rántottámnak, mert nem halok éhen....
Szóval ezek ilyen hülyeségek.Ezért ki is dobtam őket.
Csak a normálisak vannak.De ahogy az ember ismer, tudja, hogy nagy részük vagy a fiatalságról szól vagy a szerelemről.
-Bejöhetek?- kopogtattak az ajtón.
-Gyere.- mosolyodtam el, majd kivettem egy mappát és belenéztem.- Francba!- szólaltam meg.
-Na...csak szépen.- nevetett fel.- Mit keresel?- kérdezte.
-A dalos mappámat.- adtam választ, majd visszatettem a szekrénybe.
-Piros és A4-es lapok férnek bele?- érdeklődött.
-Igen az!- néztem rá.
-Ez az?- emelte elöl a háta mögül.
-Igen!- kiáltottam fel, majd kivettem a kezéből.
A mappa elején volt egy matrica ami nagy betűkkel és ezüstös színnel írta, hogy "AA".
-Ez eddig nem volt rajt.- értetlenkedtem.
-Tudom.Én tettem rá.- mosolygott rám.- Kiválogattam, hogy melyik dalok azok, amelyek érdemesek.
-Mióta nyúlsz hozzá ahhoz ami az enyém?
-Jaj, mert olyan szörnyű nagy titkokat írtál le benne...- állt fel, majd elindult az ajtó felé.- Egyedül ülök a szobában, mert nem láthatom a babámat...- dúdolta.
-Hééé!!- pattantam fel a helyemről, mire elkezdett futni előlem.Utána rohantam.
Leszaladt a lépcsőn, de én arra már elfáradtam.Nem olyan könnyű terhesen rohangálni!
-Mi folyik itt?- szólalt meg Pezz, majd kettőnk közé állt.
-Egyáltalán ez miről szól?- értetlenkedett Harry.- Nem tudom mit tegyek, mert nincs velem a kedvesem?!
-Rólad, szól, te, idióta!- csapkodtam meg a vállát minden szónál.
-Mi van?- kerekedtek ki a szemei.
-Még is ki más lenne a kedvesem?- kérdeztem vissza.- Perrie?- néztem rá.
-Kösz...Inkább kihagyom.- nevetett fel Perrie.- Inkább maradok a jelenlegi kapcsolatomban.- fogta meg a vállam.- Nem mintha nem szeretnélek, de azért kicsit furcsa lenne...- pattant le a kanapéra.
-Mert szerinted én elhagynám Harry-t érted?- értetlenkedtem.
-Úgy is tudod milyen vagyok!Nagy részt olyan, mint te.Tökéletesek vagyunk egymásnak!- vigyorgott rám.Megforgattam a szemeim, majd leültem mellé.Kezemet a szája elé tettem, majd úgy tettem, mintha megcsókolnám.
Felálltam a helyemről, majd az asztal felé indultam meg.
-Hova?Hova?- állított meg fél úton Harry.Kérdően ránéztem.
-Az asztalhoz!?
-Csak így elhaladsz mellettem, mikor épp most csaltál meg?- lett hisztérikus a hangja.
-Igen.- vigyorogtam rá, majd letettem az asztalra a mappát és keresgélni kezdtem benne.
-Jaj szívem!Máskor is megcsókolhatnál.- karolt át Pezz.
-Ti olyan idióták vagytok...- nevetett fel Dani.
-Csak szólj.- mosolyodtam el.
-Befejeznétek?- kérdezte Harry.- Még a végén tényleg elhiszem, hogy megcsókoltad.
-Persze Harry, minden vágyam, hogy Perrie Edwards-sal csókolózzak!- nevettem fel.
-Vicces...- rántotta meg a vállát.- Várj...- gondolkozott el.- Szexi lenne.- vigyorodott el.
-Idióta...- suttogtam.- Akkor érdekelnek még titeket a dalok?- érdeklődtem.
-IGEN!- kiáltottam fel egyszerre, majd az asztal köré gyűltek.
[---]
-Sziaaa anyaaaa!- mentem be a bejárati ajtón.- Hogy van az én drága anyukám?- néztem rá bájosan.
-Mi bajod?- értetlenkedett.
-Sajnálom, hogy régen találkoztunk.- hajtottam le a fejem.
-Jaj semmi baj, kicsim!Tudom, hogy sok melód van, most az énekléssel.- mosolygott rám.
-Aha..az énekléssel.- bólogattam.- Anya, van valami amit nem tudsz.- nyeltem egy nagyot, mire kérdően nézett rám.Megfordultam és levettem a kabátom.
-Úristen!- kiáltott fel.- Te...te...te...te...- akadt el a szava.
-Mi van?Megakadt a lemez?- nevettem fel.
-Te most komolyan...- kerekedtek ki a szemei.
-Igen anya...terhes vagyok.- emeltem fel a kezem.- És jegyes.- vettem egy mély levegőt.
-Te jó ég!Nagymama leszek...- ölelt át, majd sírni kezdett.- Várj...- engedett el.- Ki az apa?
-Anya!- kiabáltam rá.- Még is ki lenne?- értetlenkedtem.
-Honnan tudjam kikkel járkálsz, ha már vagy 4 hónapja nem láttalak?- kérdezett vissza, mire felszisszentem.
-Jogos érv...- kezdtem el simogatni a "szakállamat" az államnál.
-Ááá!- sikított fel.
-Mi-mi baj?- ijedtem fel.
-Úristen ez gyönyörű!- fogta meg a kezem.
-Köszi.- mosolyodtam el.
-Annyira utállak...
-Anya...- szólaltam meg.
-Igen?- tettem keresztbe a karjait.
-Ezt ne!- kiáltottam rá.
-Bocs.- forgatta a szemeit.- Én azt hittem menő anya vagyok...
-Anya, menő vagy, tényleg.De azért már ezt a "lazaságot" nem kéne ennyi idősen.
-Szerinted öreg vagyok?- emelte fel a hangját sértődötten.
-Nem vagy öreg, csak ez nem a te stílusod.
-Na és mikor láthatom a vőmet?- mosolygott rám.
-Egy pár perc múlva.- válaszoltam.- Jön, csak még elintéz valamit.
-Oké.Voltatok már nőgyógyásznál?
-Voltunk.- sóhajtottam.- Egyszerre két unokád lesz.
-Te jó ég!Ikrek!Fiúk vagy lányok?- kérdezte.
-Öm...nem akarjuk megtudni a neműket.- szólaltam meg.
-Ti nem vagytok normálisak.
-Halihó!- lépett be az ajtón Harry.Anya hirtelen rákapta a tekintetét.Én lehajtottam a fejem.- Mit csináltam?- értetlenkedett.
-Miért nem akarjátok tudni a gyerekek nemét?- érdeklődött.
-Harry tudni akarja, de én nem.- válaszoltam.
-Édes lányom, megzakkantál?- kérdezte.
-Miért jó ha tudjuk?- értetlenkedtem.
-Mert akkor tudod, hogy mit vegyél.És tudsz nevet választani.Tényleg választottatok már nevet?
-Hát ezen még nem igazán gondolkoztunk...- ült le mellém, majd átkarolt.
-Pont azért, mert nem tudjátok a gyerekek a nemét.
-Van jobb dolgunk is, mint ez.- szólaltam meg.
-Például?- emelte fel az egyik szemöldökét.
-Az esküvő?!- mondtam, mire anya könnyezni kezdett.
-Az én kicsi lányom felnőtt lett.- kezdett el sírni.
-Anya.- néztem rá, mire ugatást hallottam.

Kérdések :
1. Hogy vagy?
2. Jellemezd egy szóval a részt!
3. Melyik a kedvenc növényed?
4. Van kedvenc márkád?
Komikat!!