Úrja London! (3.évad): 20.rész

Már csak pár méterre voltam Harry-től amikor egy kéz elragadott.Ijedtemben felsikítottam, de a hangos zenétől semmit se lehetett hallani.
-Nyugi csak én vagyok.- suttogta a fülembe Ash.
-Basszus!- csaptam vállba.- Ne ijesztgess!- szóltam rá.
-Jól van bocs...- forgatta a szemeit.
-Mi olyan fontos?- értetlenkedtem.
-Mi olyan fontos?!- kérdezett vissza felháborodva.- Menyasszony lettél, és még ilyet kérdezel?
-Nem beszélhetnénk meg ezt ez később?- néztem hátra, keresve Harry-t.
-Jó, rendben.Menj.- nevetett fel.
-Köszi.- öleltem át.Rohantam át a tömegen, de nem láttam sehol.
Aztán neki ütköztem valakinek.
-Ne haragudj.- mondtam, majd felnéztem rá.- Épp téged kereslek.- nevettem fel, majd átöleltem.
-Mi az, hogy a húgod is elrángat előlem?- mondta a fülemhez hajolva.
-Jól van bocsi...- hajtottam le a fejem.
-Nem haragszom.- emelte fel az állam és megcsókolt.Átkarolta a derekam és közelebb húzott magához.
-Mondtam már, hogy szeretlek?- mosolyogtam rá.
-Aha.- mosolygott vissza.
-És elhiszed?- érdeklődtem félénken.
-Nem, Adry nem hiszem el, hogy szeretsz...- forgatta szemeit.- Azért mondtál igent, mert gyűlölsz, egyszerűen ki nem állhatsz, a poklok poklába küldenél.- mondta komolyan, mire elnevettem magam.
-Akkor jó.Már azt hittem, hogy nekem kell elmondanom.- vigyorogtam rá, majd átöletem.
-Nők...- sóhajtott fel.
-Hé!- ütöttem bele a vállába.- Te kezdted!
-Jó, de én csak vicceltem...- vágott vissza felháborodva.
-Mert én nem?- tettem fel, ezek szerint a költői kérdést, mert lehajtotta a fejét és csendben nézte a padlót.
-Tudod jól, hogy értettem.- hajolt a fülemhez.
[---]
-De jó végre itthon.- dőltem rá az ágyra.- Már hiányzott ez a ház.- feküdtem a hátamra.
-Nélküled elég üres volt a ház.- hajolt fölém Harry, majd csókolni kezdett.
-Harry.- toltam el.- Előbb inkább lefürdenék.- ültem fel.- Egyedül.- hangsúlyoztam ki, majd besétáltam a fürdőbe.Gyors levetkőztem és beálltam a kellemes, forró zuhany alá.
*Harry szemszöge*
Ne már!Én miért nem mehetek be?- gondolkoztam.Mit tettem?Ez nem fair!
Felkeltem az ágyról és odaballagtam az ajtóhoz.Óvatosan és lassan lenyomtam a kilincset.
-Basszus!- szólaltam meg.Zárva...- Ne már!Ennyire ne tilts el magadtól!
-Lehetnék egy kicsit egyedül?- kérdezte.
-Persze...- sóhajtottam, majd visszadőltem az ágyba.Elfordítottam a fejem az éjjeli szekrény fele.
Az apró résen ami a két függöny között tört utat magának, beszűrődött rajta a holdfény és megvilágította a gyűrűt a szekrényen.
Átmásztam oda és a kezem közé vettem.
Hihetetlen, hogy ez a gyűrű pár napja még a boltban volt.Most pedig drága, édes és leggyönyörűbb egyetlenem tulajdonában van.
Csak egyetlen egy szót vártam tőle és megadta.Megadta azt a boldogságot, amiért annyira áhítozok.
Lehet valakit ennél jobban szeretni?Lehet valaki ennyire fontos az embernek, hogy tűzön-vízen átmenne érte?
A válasz : Igen.
-Azért nincs rajtam, mert nem akartam, hogy vizes legyen.- szakította félbe halk, édes hang a gondolatmenetemet.Fürdőköpenyébe betakarva feküdt le mellém és vette ki a kezemből a gyűrűt.- Még el se mondtam, hogy mennyire gyönyörű.- nézett rám.
-Igen, az.- mosolyogtam rá.- De csak akkor ha te viseled.Mert te teszed gyönyörűvé ezt a gyűrűt.- húztam fel az ujjára, majd egy puszit nyomtam a homlokára.
-Ohh...Ezzel kiérdemeltél egy vad éjszakát.- ült rá a derekamra, majd lehajolt és megcsókolt.Felültem és átkaroltam.
-Várj!- toltam el.- Biztonságos ez?- kérdeztem.- Mivel hát...terhes vagy.- halkult el a hangom.
-Ne aggódj!Még biztonságos.- csókolt meg, majd a hátamra lökött.
-Biztos?- húzódtam el.- Nem akarom, hogy baj legyen...- húztam el a számat aggódóan.
-Ki volt orvos?Te vagy én?- tette keresztbe a karjait.
-3 napig voltál az!Akkor sem teljes jogú...- forgattam a szemeit.
-Az is számít...- mondta.- Tényleg nem lesz baj.- hajolt közelebb hozzám, mire megcsókoltam.Kicsit elhajolt, de a csók nem szakadt meg, majd levette a fürdőköpenyt.Meztelen felsőtestét neki nyomta az enyémnek, mire én felnyögtem...